A dicsérô szót könnyű elfogadni, a gyűlölködôt még könnyebb. Ha okos vagy, csak a saját fülednek hiszel – de vedd észre, hogy a beszélô szándéka mindig felismerhetetlen, mert míg az igazság csendes és megfoghatatlan, a hazugság a törvény és a vallás hangjával álcázza magát.

Az a hang vagy, amely elhagyja ajkadat. Szavaid nyilvánvaló értelmében a személyiséged, rejtett tartalmában az egyéniséged, elhallgatott lényegében a lelked tükrözôdik. Ha figyelsz, megérted, hogy gyilkos vagy, ha eltiprod a szavakat, és gyáva vagy, ha hagyod, hogy eltiporják a gondolatokat.

A szeretet nem hallható, mert csendben születik, és sohasem kérkedik. Nem megfogható, mert mindent ad, és nem kér semmit. Nem felfogható, mert noha bármit kifejezhet, mégsem fejez ki igazán semmit. A szeretet egyszerűen csak…

Egy társadalom csak akkor tud létezni, ha megjelöli az egyének tapasztalatait. Minden fogalmad, minden szavad tanult, mert az anyanyelved kifejezései eggyé váltak veled: ha figyelsz, megértheted, hogy a szádon kiejtett hangok közül egyetlenegy sem a tied.

A sors nem csak a furulya vidám, könnyed hangján játszik, használja a templomi orgona komor fenségét is. Sok síppal keveri az életet, hogy megszülhesse a misztériumot – s noha a döntés joga a tiéd, a mély szimfóniában nem könnyű meglelni önmagad.

A Hang teljességét senki sem ismeri. Megismerhetetlen. Az ember csak megjelenését és hatását képes vizsgálni, mivel a határtalan Univerzum határtalan akkordokon rezeg. Azonban a Hang mindenségét, teremtô erejét megtapasztalhatod, mert a hangod te vagy.

Minden, mi létezik, hangot teremt – de míg a tudatlan lavinát, az erôszakos bosszút, a tudatos szabadságot szül e világra.

A sikoly, a szó vagy a zene hatása elkerülhetetlen, mert hát a füledet nem tudod akarattal becsukni. Ha bölcs vagy, nem a hallásodban, a felfogásodban kételkedsz, mert megérted, hogy sosem tudhatod, mi a szó valódi értelme, és mi a te értelmezésed.

A szó nem más, mint ritmikus zörejek összessége. A beszéd nem más, mint hangok, értelmetlen hangok halmaza – ám akkor mondd, miképp adhat neked örömöt vagy bánatot, igazságot vagy hazugságot más zaja? Eszedbe jutott már, hogy a hír, amelyet oly könnyedén elhiszel, lehet tévedés is? Egyáltalán: más szájából meghallhatod az igazságot?

A név nem csak szó. A név jel. A név egy rezgés, egy olyan hullám, amely beteljesíti önmagát.

Ha figyelsz, meglátod, hogy a név önmagában üres. Tartalmat hordozója és az elképzelésed által kap. Ha a címke alapján ítélsz, elveszíted a lényeget – név a borosüvegen lévô vignetta is, de ki az az ostoba, aki a papírt issza?

A Valóság nem válogat: a zene, a szellô vagy a napfény mindenkinek örömöt ad, nemtôl, vallástól és bôrszíntôl függetlenül. Boldogságod titka az, ha ember leszel, és igaz – fogadd el, amit kaphatsz, és add tovább, amit adhatsz.

A hangod te vagy. Nem a tied, hanem Te vagy. Ahogy kifejezed magad a gondolataidban vagy a tetteidben, úgy nyilvánulsz meg a hangodban is – ám míg szavaid értelme lehet hazugság, Hangod maga a valóság, mert az akaratoddal gerjesztett rezgésekben (ha akarod, ha nem) lényed legismeretlenebb része is megtestesül.

Egyetlen közös van mindenben és mindenkiben: a hangot mindenki önnön lényével és testével teremti.

A Valóságot nem lehet elmagyarázni, mert míg az élet örökkön változik, a szó kimondása után bevégeztetik.

A Teljes Egyén nem magyaráz, csak él, mert a példánál – bár szótlanul tanít – nincs hatékonyabb mester.

A Figyelem a hozzád vezetô kulcs, mert létezésedben ez az egyetlen, ami biztosan tiéd; a gondolataidat befolyásolhatják, az érzelmeidet manipulálhatják, a füledet becsaphatják, de a Figyelmedet nem. Mert az csak van, mert az Te vagy.

A zene arra hivatott, hogy elôcsalogassa a lényed mélyére száműzött érzéseidet –, azonban… Ne halld. Hallgasd. …azonban ha nem leszel tudatos a világ ritmusára, nem ébredhetsz rá saját életed ritmusára sem.

Az igaz válaszokat mindig kérdés nélkül kapod: ha csak Figyelsz a hangokra és magadra, akkor a ritmusban, a suttogások és szavak lüktetésében megszületsz Te. A lehetôség benned van, a lehetôség magad vagy.

Sok okos mondja, hogy a beszéd minden félreértés forrása, sok bölcs mondja, hogy hallgass, és nem teremtesz szenvedést a földre. De vigyázz, a Nagy Igazságok nem rólad szólnak. Nézz magadba, és megérted, hogy te több vagy minden szónál.

Az ôszinteséget a természetességben leled. Ne fojtsd el azt, aki vagy, mert az erôszak még sosem adott szabadságot; szôdd örömmel a szavakat, élvezd a teremtô erôdet, csak közben Figyeld magad, Figyelj, és egyszer csak abbahagyod a fecsegést, mert megéled azt az Egyéniségedet, aki Beszél.

A Valóság túlmutat az anyagon. S mégis, amikor egy ember úgy érzi, hogy megéli a Mindenséget, megszületnek a tanítások. A misztériumok. A vallások. Aki éli a Mindenséget, az tudja, hogy abból semmit sem adhat át neked, mert rajtad múlik, hogy mit veszel el.

A Figyelem maga a hallgatás, maga a nemcselekedve cselekvés. Megadja a tiszta érzékelést, elveszi a tisztátalan érzékelést; a Figyelem a tévedhetetlen, mert nem ítél, nem minôsít, és nem nevez – ezért mondják a bölcsek, hogy a Figyelem Valóság, a tanulság hazugság.

Hogy megéld lényed és világod valóságát, nincs más dolgod, mint hallgatni. Hallgatni a hangokat, és hallgatni magadat, aki hallja a hangokat.

A Figyelmet a tudatos hallgatásban leled: ülj és hallgass, mozogj és hallgass, hallgass és hallgasd! S amikor a szavak cselekedetekre ösztönöznek, tedd, amit tenned kell, csak közben hallgass: ne magyarázkodj magadnak, ne magyarázkodj a világnak, éld meg azt, amit a hangok benned megszültek, mert ha nem éled meg a teremtô erôdet, sosem leszel szabad. Élj ôszintén, csak közben Figyeld magad.

A hallás csak egy képesség. Önmagában nem ad semmit. Ám ha megtanulod meghallgatni világodat és önmagadat, nemcsak megéled a hang teljességét, de megéled a mindenség titkait is.

Mivel a Valóság ellentétek halmazából áll – fekete és fehér, nappal és éjszaka –, általános igazságok nincsenek; a némaság elveszi életed, ha félelem vagy aggodalom szüli, míg a szó megteremti létedet, ha szabadságodat tükrözi.

Ha ôszintén élsz, nem fognak félreérteni – de ha mégis, nem fog zavarni, s nem fog zavart kelteni.

Az öntudatlan cselekedetek mélyén születik meg az igazság.

Semmit, még a tudatosságot sem szabad komolyan venni. Merj játszani, mert csak a játékos komolyságában, a komolyság játékában lehetsz szabad.

Amikor Jelen vagy, magad vagy a Tudatos-Befogadás. A Jelenben nincs más, csak te és végtelen lehetôségek. S noha most azt hiszed, hogy élsz, valójában csak létezel, mert az öntudatlan élet csak halk altatódal, semmi egyéb.

Ha szeretnéd megélni önmagadat, ha szeretnéd megismerni a titkokat, ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat, egyszerűen éld meg azt, ami benned van, éld meg azt, aki vagy. Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél… legyél ember, hogy több lehess, …legyél rossz, hogy jó lehess, …legyél kevés, hogy sok lehess.

A megérzés olyan messzire vezet, ahová az értelmed el nem vihet.

A szó örök rejtély. Elszáll, mielôtt megfoghatnád, részeddé válik, mielôtt felfoghatnád. S bizony, még a saját hangod is maga a végtelen meglepetés: van, amikor beszélsz, mégsem a te hangod hallatszik, és van, amikor néma vagy, más ajkán mégis megformálódnak szavaid.

Az ôszinte élet mindig elôre mutat, mert csak a szabadon beszélô ember képes a szeretetre. A füllentés útja mindig egy szakadéknál ér véget.

Aki éli a Mindenséget, az tudja, hogy abból semmit sem adhat át neked, rajtad múlik, hogy mit veszel el.

A hiszékeny ösztönösen néma, a megfélemlített érthetetlenül motyog, a megrémült ijedtében lesz béna, a tudatos örömében csak mosolyog.

Én sem adhatom kezedbe a Teljességet. Nem adhatom oda, hiszen nem kaphatod meg azt, ami vagy. Csak abban segíthetek, hogy felszínre kerüljön az, ami benned van.

Minden, mi létezik, hangot teremt – de míg a tudatlan lavinát, az erôszakos bosszút, a tudatos szabadságot szül e világra.

Az a Csend, amely a Létezés alapja, az valójában tartalom, egy végtelenül hatalmas távlat, egy emberi ésszel felfoghatatlan mélység és magasság: az örökkön zsibongó, változó természet, a minden emberi logika felett álló Élet, azért lehet ennyire változatos, mert a Csend korlátlan harmóniájában testesül meg.

A tartalmas ember sosem hazudik. Nincs szüksége rá. Csak az üresnek kell elhitetnie, hogy van valamije. Ha hazudsz, voltaképp koldus vagy, aki királyfinak álcázza magát.

A szó bumeráng. Ha jól forgatod, talán célba találsz, de az biztos, hogy mindig visszatér hozzád. S míg az egyenes beszéd kiszámíthatóvá, a kacskaringós bonyolulttá teszi röptét – meglátod, semmi sem üt nagyobbat a saját szavaidnál.

Az elme arra hivatott, hogy segítse, kiteljesítse az életedet. Alapvetôen ezt is teszi, de ha elveszi a figyelmedet, átveszi a helyed, és helyetted éli az életed.

A minden-értés az elme trükkje. Halgass és figyelj: nincs élet halál nélkül. A te hangod remegteti meg az eget, lényed újrateremt idôt és teret, s noha a kórusban sokan énekelnek, minden hang benned terjed.

A valóság nem felfogható – mert nem részekbôl áll –, csak a hazugság érthetô, mert az felépíthetô.

Gondolkodásod titkát meg sosem fejtheted, mert gondolatod magán túl nem vezet. Mégis a nem látható viszi akaratod, a nem hallható teremti életed, a nem fogható szüli holnapod, a nem érthetô magyarázza tettedet.

A szavak érzeteket és rezgéseket adnak gondolatok helyett. Ezért egy-egy fogalom vagy szókép a valóság megszámlálhatatlan igazságát tükrözi. Vedd elô gyakran a könyveket, mert napról napra mélyebb felfedezésekkel leszel gazdagabb.

Amit olvasol egy könyvben, amit hallasz egy elôadáson, amit hiszel, vagy épp tudni vélsz, azok nem a te életed igazságai. Csak betűk, szavak, ábrándok és homály. Azért nem kell másoknak hinned, mert b enned táncol az egész világ! Egyszerűen csak fel kell fedezned önnön lényedet.

Olvass nyugodtan, lassan, mert ha hagyod, akkor a sorok közelebb lökhetnek a Valóság megéléséhez. Természetesen helyetted nem cselekedhetnek, de hát az életedet csak te élheted.

Ember, miért hiszed, hogy ami jó a többieknek, neked kevés, ha valami értéked adhat neked, azt akkor is megszerezheted, ha még ezren állnak melletted: ha mindent jobban tudsz másoknál, nem vagy más, mint az a szomjazó, aki azért pusztul el a tiszta vizű folyó mellett, mert abból mások is merítettek.

Mindenki életében eljön egyszer AZ a pillanat, AZ az ember, aki elhozza a napsugarat. Ha csak azért maradsz az árnyékban, mert mások is meglátták a fényt, ha csak azért tagadsz, mert nem tudod elfogadni a másik nagyságát, akkor vesztettél. S csak te vesztettél, mert azt, aki megéli önmagát, nem teheted kevesebbé. Mondhatsz, cselekedhetsz bármit, ô már az, Aki.

Ha elindulsz a saját felfogásod teremtette ösvényén, és kitartóan figyelsz önmagadra, egyre szélesebb korlátlanabb utakat járhatsz be, mígnem eljutsz a Mindenség Teljességének kezdet-végpontjáig.

Az ember retteg szeretni, retteg a mennyet megélni.

A valódi kételkedôknek van a legnagyobb szíve, a valódi kételkedô képes az igaz Hitre.

Valójában nem számít, mi a mítosz és mi a tény. Lényeg az élmény, amelyet a történet hatására ebben a pillanatban átélsz, mert noha a fejed gyakran jár a múltban, a szíved csak most dobban.

A szerelemben nem adhatsz mást, csak magadat – azért végtelen; a szerelemben nem találsz mást, csak magadat – ezért érthetetlen.