AZ ŐSZINTESÉGRŐL- az igazság és a hazugság.

Az igaz mondás, nem egyenlő az őszinteséggel. Lehet, hogy igazat mondunk, de nem biztos, hogy őszinték is vagyunk.

Az igaz mondással még nem vagyunk őszinték, az igaz mondó ember még nem jelenti az őszinte embert is.

Az igazság kizárja, megtagadja a hazugságot, és ez fordítva is igaz, a hazugság kizárja az igazságot. Mindkettő ugyan annak, a létezésnek az egyik oldalát mutatja, fogadja el, de nem a teljeset.

A teljes az, ami van, olyan amilyen. Nem jó, nem rossz, nem igaz, vagy nem hazug, hanem az, ami van.

A létezés, az, ami van, őszinte. Mutatja a dolgok teljességét, elfogadja a dolgok őszességét.

Azok az emberek, akik igazmondást részesítik előnyben, nem szeretik a hazug embereket. A hazug emberek viszont nem szeretik az igazmondóakat. Egyik sem tud őszinte lenni, nem lehet őszinte.

Ezek az emberek, a szeretetet mások tulajdonságaitól teszik függővé. Szeretetük feltételes, nem teljes. A létezést képtelenek úgy megélni, ahogy az van, annak ami.

Viszont az őszinte ember úgy szereti az embereket, ahogyan azok léteznek, Legyenek ők hazugok vagy igazmondóak számára mindegy. Ő a létezést szereti az emberekben. Számára nem hazug emberek léteznek, vagy igazmondóak, hanem emberek, akik még nem fogadták magukba a teljeset, a teljes létezést. 

Az őszinteség magában foglalja az igazságot és a hamisságot egyaránt. Az őszinteségben a dolgok, nem igazak és nem hamisak. Az őszinteségben a dolgok olyanok amilyenek valójában, azok amik.

Aki őszinte akar lenni, az jelenleg még hazudik. Vagy őszinte valaki vagy nem. Aki vágyik mások őszinteségére a maga sem őszinte. Az ember mindig arra vágyik, ami önmagából hiányzik. Persze, sokan mondják azt, hogy őszinték, és nem szeretik a hazugságot.

Viszont aki nem szereti a hazugságot, nem lehet őszinte sem. Csak a képes teljes őszinteségre, aki képes elfogadni a hamisságot épp úgy, mint az őszinteséget.

A hamisság eredete a félelem. A hamis ember mindig fél elfogadni a valóságot, elfogadni azt, ami van, olyannak amilyen. A valóság mindig az, ami van, és olyan amilyen. Az igaz, épp úgy hamis, mint a hazug.

A valóság nem igaz vagy hazug, a valóság mindig őszinte.

Az őszinte ember úgy látja a dolgokat, ahogy azok vannak. Önmagát, és a létezést annak látja ami. Nem igaznak, vagy hazugnak, nem jónak vagy rossznak.

Sokan mondják,"szeretem az őszinteséget"akkor már nem őszinték. Az őszinteség nem szelektál, nem mondja, szeretem ezt vagy azt. Az őszinteség maga a szeretet

newage66