Az emberek többségének fogalma sincs önmaga teremtő erejéről, saját gondolatainak valóságot létrehozó szerepéről.

Elméjükben a gondolataikat minden tudatosság nélkül engedik csapongni és befolyásolni különböző hatásoktól. Anélkül, hogy tudatára ébrednének a saját gondolataik önmaguk valóságára gyakorolt teremtő erejére.

Úgy az egyéni, mint a társadalmi életünk megváltása, az önmagunk életéért történő teljes felelősségvállalásunkban van.

Isten, a Teljesség, a Teljes Létezés, a Mindenség sosem volt rajtunk kívül.

Mi vagyunk a Teljes Létezés, mi Istenek vagyunk.

Teremtők vagyunk. Úgy tapasztaljuk meg saját létünket, ahogyan azt szabad akaratunknál fogva megválasszuk, elgondoljuk, gondolatainkkal megteremtjük.

Persze ezt, mint önmagunkban hitét vesztett emberek nem tudjuk, nem merjük elfogadni. Még rágondolni sem igen merünk. Teljesen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Teremtők vagyunk.

Mi, Istenek! Ugyan már!

A saját magunkba vetett bizalmunk, az önmagunk iránt érzett szeretetünk olymértékben csökkent, hogy egyszerűen nem érezzük elég jónak, értékesnek, méltónak magunkat arra, hogy mi egyenrangúak lehetünk a teremtővel.

Tudnunk kell azonban, hogy igen is értékesek vagyunk. Nincs a teremtésben nálunk jobb vagy rosszabb,értékesebb,vagy  értéktelenebb teremtmény .

Szeressük önmagunkat annak, akik vagyunk, olyannak amilyenek vagyunk.

A Létezésben minden egyformán elfogadott, és szeretett.

newage66