A láthatatlan világ mindig a látható világon keresztül nyilvánul meg.

Figyelj a hidegre, amíg abba nem marad a reszketés. Hagyd, hogy betöltse az elmédet, hagyd, hogy minden gondolatot kiszorítson, míg végül a társad nem lesz, a barátod.

El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz.

A szívem elsôsorban arra való, hogy engem szolgáljon és istent, nem pedig arra, hogy másokat szolgáljon.

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a gyôzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, „együttérzô” arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.

Amikor nem volt mit vesztenem, mindent megkaptam. Amikor megtagadtam azt, aki voltam, megtaláltam önmagam.

Két világ van: az, amelyikrôl álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Minden bölcsesség ugyanabból az ismeretlen forrásból származik, amit általában Istennek nevezünk.

A boldogság és az öröm köre mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával.

Aki nem tartja tiszteletben a hangot, és korábban vagy késôbben érkezik a kelleténél, soha nem éri el azt, amit akar.

Az embernek mindennap lehetôsége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldöntse, melyik a legjobb lépés.

Tisztelni kell a misztériumot, ahogy Einstein mondta, Isten nem dobálózik csak úgy az adatokkal, minden mindennel összefügg és mindennek van értelme.

Az életünk egy része azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzeltünk magunknak.

Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.

Amióta csak elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy fejet hajtsak az Isteni energia elôtt, hogy kapcsolatba lépjek vele nap mint nap, hogy rábízzam magam a jelekre, hogy a cselekedeteimbôl tanuljak.

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tôlem, akkor a rabszolgájukká válok.

Ha egy férfi és egy nô képes életre kelteni a Szeretetet, azzal ôk ketten nemcsak maguknak, hanem az egész világnak jót tesznek.

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk elôtt, csak figyelmesen és alázatosan körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tôlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következô pillanatban tehetünk.

Mindig észre kellene venni, amikor egy idôszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet.

Minden nap magában hordoz mágikus pillanatokat, az élet csodáit, melyek felfedezésre várnak.Két világ van: az, amelyikrôl álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Minden bölcsesség ugyanabból az ismeretlen forrásból származik, amit általában Istennek nevezünk.

A boldogság és az öröm köre mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával.

Aki nem tartja tiszteletben a hangot, és korábban vagy késôbben érkezik a kelleténél, soha nem éri el azt, amit akar.

Az embernek mindennap lehetôsége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldöntse, melyik a legjobb lépés.

Tisztelni kell a misztériumot, ahogy Einstein mondta, Isten nem dobálózik csak úgy az adatokkal, minden mindennel összefügg és mindennek van értelme.

Az életünk egy része azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzeltünk magunknak.

Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.

Amióta csak elindultam azon az úton, amit a magaménak tartok, folyton arra törekszem, hogy fejet hajtsak az Isteni energia elôtt, hogy kapcsolatba lépjek vele nap mint nap, hogy rábízzam magam a jelekre, hogy a cselekedeteimbôl tanuljak.

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tôlem, akkor a rabszolgájukká válok.

Ha egy férfi és egy nô képes életre kelteni a Szeretetet, azzal ôk ketten nemcsak maguknak, hanem az egész világnak jót tesznek.

Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk elôtt, csak figyelmesen és alázatosan körül kell néznünk, hogy meglássuk, mit akar tôlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés, amit a következô pillanatban tehetünk.

Mindig észre kellene venni, amikor egy idôszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet.

Minden nap magában hordoz mágikus pillanatokat, az élet csodáit, melyek felfedezésre várnak.

Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igazi szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk.

Elég, ha tudjuk, hogy az élet alapvetô kérdéseire soha nem kapunk választ, és mégis tovább tudunk menni.

Isten hozott ide, ahol az eget mindig kéknek mondjuk, mert tudjuk, milyen a színe a felhôk fölött.

Fölfedeztem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam, s a kor csak az olyan emberek lépteit lassítja meg, akiknek soha nem volt bátorságuk a saját ritmusukban menetelni.

A jelen pillanatban mindig van egy akkora üres tér, mint a sztyeppe, amelyet meg lehet tölteni szeretettel és életkedvvel.

Boldogok, akik nem szégyellik azt, amit nem tudnak.

Amikor megismertem a megalázottságot, és mégis folytattam utamat, megértettem, hogy szabadon megválaszthatom a sorsomat.

A világ csak akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni – egészen addig csak hisszük