Csak egy útja van, hogy célállomásodat elérd: Fogj hozzá.

A tudatunk az, ami minden dologban önmagát nyilvánítja ki. Ez a tudat pedig az Üdvösség végtelen Tengere.

Isten nem olyan valami, amit kívülrôl lehet megszerezni. Isten éppen az, amit belülrôl lehet feltárni.

Mindig élnünk kell a megkülönböztetés képességével. Éreznünk kell, hogy a külsô világ, amely elvonja figyelmünket, mulandó. Ahhoz, hogy valami örökkévalóval rendelkezzünk, hogy az életben egy sziklaszilárd alaphoz jussunk, Istenhez kell fordulnunk. Erre nincs kedvezôbb pillanat, mint az, amikor a legelesettebbnek érezzük magunkat.

Az önmeghódítás Szépségét, Erejét és Gyönyörét senki sem becsülheti túl.

A világegyetem belsô vívmányaink külsô kifejezôdése. Saját megváltóink vagyunk, sorsunk teremtôi, amiért magunknak kell megdolgozni.

Rengetegen vannak, akik csak akkor indulnak el a belsô élet útján, amikor már számtalan csapást elszenvedtek, vagy miután az élet sivatagában már hosszasan bolyongtak.

A Célunk bennünk van. Isten beteljesíti törekvéseinket. Képessé tesz minket mindent megérteni: mindent a semmiben, és a semmit a mindenben, a Teljességet az Ürességben, és az Ürességet a Teljességben.

Ó, Uram, hol van az Igazság? Ahol Az van, akit szeretsz. Kit szeretek, kit? Azt, kiben életed a béke.

A békénk bennünk van, és ez a béke életünk alapja. Határozzuk el, hogy mától szívünket és értelmünket az odaadás könnyeivel töltjük meg, ami a béke alapja.

Önismeretünk és az egyetemes Tudás nem két különbözô dolog. A világegyetemben minden a miénk lesz abban a pillanatban, amikor megismerjük saját Énünket.

Örömmel fogadni egy dolgot annyi, mint hálával visszaadni tízet.

Az emberi lény számára a legfontosabb dolog, hogy mindennap a Legvégsô Igazság irányába próbáljon haladni.

Minden, amire szükséged van, talán nincs elôtted vagy körülötted, de minden, amire szükséged van, az feltétlenül benned van.