A boldogság birtoklása a legnagyobb illúzió, ráadásul minden percében megakadályozza, hogy felhôtlenül jól érezd magad: amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd, s a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni.

Ahhoz, hogy az igaz utadat tudd járni, elôször meg kell élned önmagad.

Ha megéled azt, aki vagy, a döntés a tiéd lesz. Ha az egód dönt, akkor egy olyan ösvényre kényszeríted magad, amelyen csak szenvedni fogsz, míg beleroppansz.

Azért vagy jelen a Földön is, hogy megteremtsd mindazt a csodát, amely vagy, s amely benned van.

Egyáltalán nem baj, hogy úgy gondolkodsz, ahogy, egyáltalán nem kell Tudatossá válnod, de ha már nem találod a helyed, akkor a Tudatos Létezés a te utad!

A tudatos teremtés mindig pusztulással is jár: a régi mindig meghal, hogy hamvaiból megszülethessen az új.

Ha rájössz egy elv valóságára, örülj neki, de aztán felejtsd el! Ha ragaszkodsz az igazságaidhoz, lemaradsz a változásról, az életrôl, lelked tavaszáról.

A szerelemmel nem pusztítasz el senkit és semmit, a hazugsággal viszont megölöd önmagad és az életet.

Ha megéled magad, akkor bármi történjék is, az teljes lesz és igaz. Arról nem is beszélve, ha a félelmeiddel és az elvárásaiddal nem döntöd el elôre, hogy csak két utad van, könnyen lehet, hogy észreveszed a harmadikat, mi több, a negyediket is.

Amikor nem vagy igaz, ôszinte a társaddal, egyszerűen csak félsz a cselekedeted következményétôl.

A létezés nincs igazságokra és hamisságokra osztva. A létezésben minden van, minden csodálatos dolgokat teremt, és mindennek megvan a létjogosultsága.

Ahogy örömöt fogsz végre jelenteni saját magadnak, ahogy befejezted a kudarcélmények megteremtését – mert hát kudarc nincs –, meg fogod tapasztalni saját magadat.

Az erôszak hatására lemaradsz az életrôl, mert csak azt a feszültséget tudod megélni, amelyiket az agresszivitásoddal oldasz fel.

Az élet olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amelyen bárhová eljuthatsz, de amelyen sosem érkezhetsz meg sehová, mert mindig új távlatok és lehetôségek nyílnak meg elôtted.

Ha le akarod rombolni a korlátaidat, akkor éld meg mindig azt, ami van, ne erôlködj, csak élj az Életben, létezz a létezésben.

Csak a tudatos figyelem, csak az akarat, szándék nélküli figyelem energiája oldhatja fel benned azokat a kötéseket, amelyekkel most az érzelmeid s a gondolataid befolyásolnak: ha irányítani akarod a fejedben zajló eseményeket, nem érsz el mást, mint hogy hosszú-hosszú szenvedéssel elnyomod az egódnak nem tetszô érzelmeket, gondolatokat.

A szenvedélyben nincs hazugság. Mielôtt eldöntenéd, hogy mi is a szenvedély, mielôtt újnak vagy rossznak könyvelnéd el, elôbb ismerd meg. A megismeréshez tapasztalatra és tudatos figyelemre van szükség.

Amikor itt, a földön emberként minden gátlás és félelem, minden gondolkodás és aggodalom nélkül megéled az érzelmeidet, megéled önmagadat.

Az egyedüllétben nincs más, csak te, a legnagyobb ismeretlen.

Egy tudatos Létezôt nem lehet elvekkel, ideológiákkal, erkölccsel vagy moralitással megtéveszteni, egy tudatos Létezôt semmire sem lehet rávenni, ami nem a lényébôl, nem a Mindenségbôl fakad.

A szavak átadni nem, csak eltemetni tudják az igazságot. Mindenki a sajátját követve találja meg önmagát, az Életet és Istent – ez a három fogalom a látszat ellenére egy.

Ha végre te akarsz dönteni önnön sorsod felôl, nincs más dolgod, mint hagyni, hogy felbukkanjon belôled mindaz, ami benned van. Épp csak közben figyeld magad, figyeld a benned zajló érzéseket, gondolatokat.

Az ember valódi lényének izzása csak ôszinteséget teremthet, semmi mást.

Az Érzelem teremtô erô, a Mindenség szobrászműhelye, Isten keze, mi magunk. A félelem egyetlen valódi érzést sem tud eltorzítani. Az Érzelem izzik, megfoghatatlan, megállíthatatlan.

Amikor szeretsz, magad vagy a szeretet.

Ha az emberek tisztában lennének önmagukkal, ha a Tudatos-Befogadás boldogságában, szerelemben élnének, akkor nem lehetne felettük uralkodni.

A szabad embernek nem kell a talmi, neki ott van a valódi.

A tudatotok, a teljesebb egyéniségetek sokdimenziós létezését csak akkor fogjátok felfogni, ha félre tudjátok tenni azt az emberi függôséget, amelyet az idô és a tér iránt éreztek.

Ha önként úgy döntesz, félreteszed személyes vágyaidat szeretteid vagy mások jóléte érdekében, ez a cselekedet spirituális önfeláldozást jelenthet. De ha mártírnak érzed magad, ideje újra megvizsgálnod tetted indítékát.

A fájdalmaktól szenvedôknek szükségük van az együttérzésünkre és támogatásunkra, de ha mi visszük a terheket helyettük, elraboljuk tôlük erejüket és önbecsülésüket.

A most mindig a megfelelô pillanat.

Mint a legbölcsebb mesterek, a macskák minden egyes pillanatot azon frissiben élnek.

A múlt miatti bánkódás csupán egy élmény, ami most történik veled. A jövô miatti aggodalomnak csak az elmédben van realitása ebben a pillanatban képzetként, hangokként és érzésekként. Más szavakkal, a múlt és a jelen is épp most történik, ahogy teremtetted ôket.

Tudni és megtenni nem feltétlenül egy és ugyanaz.

A múlt és a jövô semmi egyéb, mint a tudat egy rossz szokása – a te tudatodé.

Ha túl sok felelôsséget vállalsz másokért, az megfosztja ôket azoktól a tanulságoktól, amik az általuk hozott választásokból következhetnek.

Az idô gondolata nyelvi és gondolati megszokás, társadalmi meg-
egyezés. A mélyebb igazság: csak ez a pillanat áll rendelkezésünkre.

Kivetítheted tudatodat az általad múltnak és jövônek nevezett helyre, de nem tudsz más pillanatban élni, csak a jelenben.

Amit tegnap tettél, eltűnt, már csak az elmédben él. Ami jönni fog, az még csak álom. Csak ez a pillanat áll rendelkezésünkre.

Ha száműzni akarod a megbánást, nyugtalanságot vagy a zavarodottságot az életedbôl, gyakorold figyelmed jelen pillanatba való visszafordítását.

Ha bármikor valami problémád van, az valamivel a jövôbôl vagy a múltból van kapcsolatban. Azzal tartod a problémádat életben jelenlegi tudatodban, hogy figyelmet és energiát szentelsz nekik, lakbér nélkül hagyod ôket a fejedben lakni.

A jelenlét olyan, mint egy idôgép, ami megvilágítja a tudatot; megszabadít az aggodalmaskodástól és egy újfajta életmód megszületését teszi lehetôvé.

Csak az ôszinteség visz elôre! A boldogságra való törekvés csak az ego trükkje, amellyel eltakarja elôled a Boldogságot, amelyben szabadon növekedhetsz!

A Boldogság egyszerűen csak van. Maga a létezés, a korlátlan befogadás a Boldogság, az, hogy Vagy! Nincs szükség okra, mert az ok te magad vagy.

Ha magad vagy a Boldogság, akkor az örömöt nem tudod magadba fojtani; ha benned felkel a nap, nem tudod a fényét másokkal meg nem osztani. Ok nélkül adsz mindenkinek. Minél teljesebb vagy, annál Teljesebb az emberi élet részed.

Emberként nem lehetsz önzetlen, de az Odaadás feloldja születésed láncait. Az emberi elme lehetôségeivel nem lehet túllépni az önzés gátján, ám a figyelem ebbôl a gödörbôl is kiemelhet.

Azoktól kaptad, akikkel szintén ezt csinálták. Ezt a szerepet várják tôled, s magányos leszel, ha kilógsz a sorból. Mert ha önnön lényed szerint élsz, akkor a többieknek is szembe kell nézniük önmagukkal. Erre pedig a legtöbb ember nem képes, mert hamar kiderülne, hogy az egója miatt még az árnyéka élete is csak egy rakás hazugság.

Nem kell mindenáron bölcs, megvilágosodott lenni, hadd legyen minden úgy, ahogyan van. Csak létezz, és egyszerűen engedd meg magadnak, hogy élj! Élvezd azt, aki vagy!

Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Csak a bizonytalanság biztos. Ha megéled a létezés ezen alapját, akkor megtalálod szívében a békét, mert rádöbbensz, hogy bármi lehetséges.

Minden boldogságot adó cselekedetet csak azért teszel, hogy elfeledkezz önmagadról. Amíg iszol, kábítószerezel vagy csokit eszel, kényszeresen cselekszel, hogy ne kelljen szembenézned önmagaddal. Az összes szenvedélybetegséget az ego ürességének elfedésére találták ki.

Az a Boldoság, megvilágosodás, Isten vagy az Egység, amelyet a legtöbb ember más dimenzióban keres, itt van az anyagban, benned.

Mindenkinek lehetôsége van megtapasztalni a Szeretetet és a Szerelmet, épp csak fel kell oldani az ego korlátait, és lesöpörni magadról a társadalom által rád rakott salakot. Megláthatod, hogy minden létpillanatod rólad szól!

Akit önmagadnak ismersz, azt a külvilág elvárása formálta-építette. Nincs ember, aki mentesült volna ez alól. Ám az én-tudat nem a tied.

Ha nem akarod ész nélkül elfojtani az egódat, akkor egységben élhetsz vele. Ezt úgy érheted el, ha megteremted önmagadat anélkül, hogy törôdnél a világ véleményével, de közben élvezed azt, amit a világ már megteremtett. Nem kell okot keresni – az öröm létezik, neked csak hagynod kell, hogy elmerülj benne, hagynod, hogy átjárja a tested, érzéseid, gondolataid minden kis zegét-zugát.

Mindent megtehetsz. Ne higgy senkiben. Találd meg, éld át és szeresd magad, szeresd az életet. A többi meg majd jön magától.

Ha rájössz, hogy éppúgy képtelen vagy tévedni, mint ahogy képtelen vagy igazat mondani, lekerül válladról a tévedhetetlenség vágyának terhe.

A hit fanatizmusa az, amikor mindent csak a személyiséged szemüvegén keresztül vagy hajlandó meglátni, mikor csak a hited elfogadta elvekkel vagy képes gondolkodni.

Ha megéled a tested és a lelked izzását, ha megéled a gondolataid teremtô erejét, akkor egyszerűen nincs miért szégyenkezned! Szerinted a virág szégyelli magát, mert olyan gyönyörű? Vállald fel magad!

Az ember minden problémája abból adódik, hogy nem tudja megélni a saját nemiségét.

Tárd ki a szívedet, és éld meg az érzéseidet. Add át magad végre a szívednek, add oda magad a lényednek.

Minden élménynek rabja vagy, amelyet nem tudsz bármikor abbahagyni.

Ne tagadd meg magadtól az elismerést, csak ne engedd meg az egódnak, hogy a világ hízelgése legyen az egyetlen örömforrásod. Találd meg a benned lévô forrást, és meríts abból is.

Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetôen manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.

A tudatos teremtés mindig pusztulással is jár; a régi mindig meghal, hogy hamvaiból megszülethessen az új.

Ha te valóban képes vagy adni, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy „kapni”. Egyébként te nem adni, csak üzletelni akarsz.

Egyenrangúak vagyunk, nem egyenlôek. A férfi meg a nô sosem lehet egyenlô, hála az égnek! Mert mások. Egyik sem több a másiknál, de különbözôek.

Ne keress a tetteidre logikus magyarázatokat, ne keress indokokat. Élj meg mindent, ami elôbújik a szívedbôl, és felejtsd el a szégyenérzetet!

Csak akkor tudod megélni a Nôt, ha örülsz magadnak, ha hagyod, hogy átjárjon a belôled felfakadó öröm.

Nincs vonzóbb egy férfi számára annál, mint amikor egy nô boldog a bôrében! A szépség nem formafüggô. Egy nô csodálatos, ha megéli saját magát.

Csak akkor leszel boldog, ha megéled magadat – nem kell mást, csak magadat –, mert akkor képes leszel adni és elfogadni egyaránt. Elfogadni mindazt, amit az élet és a többi ember ad neked.