Szellem törvényei mindnyájunkhoz tartoznak. Megtalálhatóak szívünkben, valamint minden vallás, kultúra és morális rendszer szívében.

Minden utazás valóságos, de nem mind kézzelfogható.

Nem kell hinned a Napban ahhoz, hogy örömödet leljed a reggel fényének melegében. Ez egyszerűen nyilvánvaló.

Vigyázz, mit kérsz, most megkaphatod!

A Szellem Törvényei az univerzum eredendô rendjére és intelligenciájára mutatnak rá. Túlmutatnak az elméleteken, szokásokon és hiteken. Minden emberi erkölcsiség alapját képezik.

A Szellemi Törvények mindnyájunkban benne lakoznak az intuitív bölcsesség hatalmas tárházaiként. Azontúl a természeti világban is kifejezôdésre jutnak mindenhol.

Az egyensúly érvényes testünkre, elménkre és érzelmeinkre, lényünk minden szintjére. Emlékeztet rá, bármit is teszünk, túlzásba vihetjük és elégtelenül is csinálhatjuk, és ha életünk és szokásaink ingája túlzottan kilendül valamelyik oldalra, elkerülhetetlenül a másik oldalt is meg fogja járni.

„Ha találkoznék Felsôbb Énemmel a hegyekben egy bölcs lény formájában, mire tanítana engem ez a lény?” Ez a kérdés mindannyiunkban felfakasztja a bölcsesség forrását.

Egyszerre több és kevesebb idôd van, mint gondolnád.

Mindenhol, minden vallásban ugyanaz a szellem található meg – egy isteni akarat, ami túlmutat idôn, hiten és kultúrán –, kinyilatkoztatva az egyetemes törvényeket, amik isteni kincsek.

Az élet misztériumán belül az univerzum olyan valós törvényeknek megfelelôen működik, akárcsak a gravitáció törvénye.

A fájdalomnak sok arca van; még a gazdagok is ismerik a szenvedést. Minden, amit tehetünk, hogy meghozzuk a lehetô legjobb választásokat az adott körülmények között – döntéseket az élet, a szeretet, a szolgálat, a kapcsolódás felé.

Ha a gravitáció a ragasztó, ami összetartja az univerzumot, akkor az egyensúly a kulcs, ami felnyitja titkait.

Létezik egy misztérium, amit sokan Istennek neveznek, ami Egyetemes Szeretetként egy sor Szabályként és egy Nagy Folyamatként nyilvánul meg. Ez a Folyamat kivétel nélkül mindnyájunkon keresztül működik, és a Folyamat tökéletes. Amint életünkön átutazva felfedezzük ezt az alapvetô igazságot, úgy találjuk, bárhova lépünk is, az ösvény megjelenik a lábunk alatt.

Áldás és teher is egyszerre a szabad akarat hatalmas felelôssége
– a választás hatalma.

Nem tudjuk mindig kontrollálni körülményeinket, de megválaszthatjuk és meg is választjuk a történtekre adott válaszunkat.

Az egyensúly a lélegzéssel kezdôdik. A befogadás és az elengedés képezik az élet alapvetô ritmusait. Belégzéskor inspirációt találsz; kilégzéskor elengedést. Belégzés és kilégzés – születés és halál minden egyes lélegzettel.

Amikor kilélegzel – adsz; amikor belélegzel – kapsz. Ha többet kapsz, mint adsz, akkor a kiegyensúlyozatlanság megszüli benned a viszonzás vágyát, hogy kiteljesítsd vele a kapcsolat körforgását. Ha többet adsz, mint kapsz, kimerültnek érzed magad, s végül nem marad semmi, amit adhatnál.

A legtöbb választást tudatalatti bölcsesség vezérel. Belsô „tudósod” rendelkezésére több információ áll, mint amihez a te tudatos elméd hozzáfér, ezért vannak idôk, amikor nem tudod miért, de olyan embereket és tapasztalatokat vonzol az életedbe, amiket tudatosan nem akarsz, de amik a te legfôbb javadat és tanulásodat szolgálják.

Nem számít, mit hoz az élet, te választhatod meg, hogyan reagálsz belsôleg: ellenállhatsz és neheztelhetsz miatta, gyászolhatod a sorsodat, vagy szembenézhetsz vele és kebledre ölelheted, megnyílva a pillanatnak.

Neked szabad akaratod van – a választás hatalma. Életed ennek a hatalomnak a gyakorlását jelenti, és sorsodat nagyrészt a most hozott választásaid határozzák meg.

Jövônket nagymértékben jelen választásaink határozzák meg.

A cselekvés megértés.

Vedd észre, hogy amikor a légzésed ritmusa kibillen az egyensúlyból, olyankor az ézelmeiddel is ez történik. Amikor bánatot érzel, öleld át gyengéden és egyensúlyozd ki légzésed. Ha félelmet érzel, becsüld meg, és lélegezz mélyen, hogy megtaláld az egyensúlyodat.

Az Egyensúly Törvénye biztosít bennünket arról, hogy aki szabadon ad a szeretet és önzetlenség lelkületével, bôségesen kap is.

A fájdalomnak sok arca van; még a gazdagok is ismerik a szenvedést. Minden, amit tehetünk, hogy meghozzuk a lehetô legjobb választásokat az adott körülmények között – döntéseket az élet, a szeretet, a szolgálat, a kapcsolódás felé.

A Választási Lehetôségek Törvénye azt mondja, a cselekedeteinkkel választunk, nem a szavainkkal.

A szabad akarat azt jelenti: választhatsz a legbelsô intuíciódból származó törvények szerinti élet és a benyomások, félelmek és szokások irányítása között. Ha néha ellenállsz vagy megtagadod a magasabbrendű bölcsességet az azonnali jutalom érdekében, a döntésed következményei végül visszavezetnek a Szellem törvényeinek való megfeleléshez; az egyik választás egy napsütötte úthoz vezet, a másik akadályokhoz és próbákhoz, amik tanítanak és erôsítenek, így minden dolog a maga módján szolgál.

Egyesek elfeledve a választásuk hatalmát, csapdába esettnek érzik magukat egy kapcsolatban, mások életük vagy körülményeik által érzik egérfogóban magukat, és a dolgoknak igen fájdalmasra kell fordulniuk, mielôtt meglelik az akaratot, a bátorságot és az önbecsülést, ami az új választásokhoz kell.

Vedd észre, hogy minden tett vagy tétlenség következményekkel jár, és az arra való hajlandóságod, hogy elfogadd ezeket a következményeket, felruház téged azzal a hatalommal és szabadsággal, amivel megválaszthatod, ki vagy, hol vagy és mit fogsz csinálni. Ez az a pont, amikor a kötelességbôl áldott lehetôséggé változik az élet. Ez az, amikor csodák történnek.

Minél inkább megbecsülöd a Választási Lehetôségek Törvényét, annál tisztább szándékkal fogsz élni.

Minden utazás egyetlen lépéssel kezdôdik, de a második lépést is meg kell tenni és a harmadikat, meg az összes többit, amik a célod eléréséhez szükségesek.

A természet csodás tanterem! Egyszerűen mindig épp a legmegfelelôbb idôben tárja elénk tanulságait.

Ki kell tartanod a félelmek és a kételyek között is; belsô forrásokra kell támaszkodnod és többé kell válnod, mint voltál korábban.

A türelem és a kitartás azok a kulcsok, amelyek ajtót nyitnak bármely végcél felé. A kincs nem csak az utazás végén vár rád; a folyamat maga a jutalom.

Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet mondani, soha nem fogsz tudni igazán igent mondani. A kapcsolataidra. A munkádra. Az életedre. Bármire.

Ha felismered hatalmadat irányultságod megválasztására és megváltoztatására minden pillanatban, tekintet nélkül a külsô nyomásra vagy elgondolásokra, az olyan, mintha hosszú merülés után feljönnél a tenger felszínére.

Ha valaki csak az út végére összpontosít, a beteljesedés mindig a távolban mutatkozik. Ez sokaknál céljaik feladásához vezet, amikor akadályok emelkednek vagy meredekké válik az út.

Szinte minden célt el tudunk érni, nem számít, mennyire nagyléptékű, ha lebontjuk apró, biztos lépésekre.

Az érdemleges célok erôfeszítéseket és áldozatokat követelnek meg.

Amikor az önfegyelem és a türelem egyesítik erejüket, olyan állhatatossággá változnak, ami kitart hegyeken s völgyeken is túl és beteljesülésig viszi a szándékokat. A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.

Egy cél elérése után legtöbbször már készen is áll az újabb, az utazásnak soha nincs vége.

Hogyha életedet összhangba hozod az Egység Törvényével, akkor minden megváltozik, bár látszólag minden marad a régiben. A világ végtelenül édesebbé, intenzívebbé, szebbé, mulatságosabbá és békésebbé válik.

Az egységben a Szellem összes törvénye beteljesül: egyfajta kiegyensúlyozottság és nyugalom állapota ez, tökéletes hit döntéseidben és életed folyamatában, türelem, miközben lépésrôl lépésre haladsz az örök jelenben, irgalom saját Éned minden más megnyilvánulása iránt.

Egy részed valahol mélyen a szívedben tudja azt a magasabb rendű igazságot, amelyért képes bármely pillanatban átérezni az Egység Törvényét azáltal, hogy szabad akaratodból más embereket saját, nagyobb Éned egy megnyilvánulásaként tapasztalod meg.

A hagyományos tudás szerint elkülönülünk, a magasabb tudatosság szerint pedig egyek vagyunk. Az Egység Törvénye egy paradoxon – igaz és hamis is egyszerre, a tudatosságunk mindenkori szintjétôl függôen.

Mindannyian különbözô sorsú, különálló lényként jelenünk meg a Földön; de miként minden egyes esôcsepp része a tengernek, úgy mi is részei vagyunk a Tudatosság Óceánjának, Isten Testének.

Hittel elfogadva minden nehézségünk ellenére a világegyetemben minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell.

Az Önfeladás Törvénye meg fogja mutatni neked az utat a kegyelem természetes állapotához, utat nyitva hited felvirágzásának, és elvezet majd alapvetô egységed megvalósításához minden létezôvel – egy olyan mélységes tudatossághoz, ami felgyorsítja majd fejlôdésedet, és szinte kilô az emberi képességek útján egy olyan spirituális valóságba, ami már jóval az anyagi világ kezdete elôtt is létezett.

Amint elkezded a barátaidat és ellenségeidet, szeretteidet és idegeneket az Egy Létezô szemén keresztül nézni, minden döntésképtelenség és konfliktus feloldódik, minden seb begyógyul, minden paradoxon megoldódik.

A versengés együttműködéssé válna, ha felismernéd ellenségeidben is tanítványaidat vagy tanáraidat – magad egy részét.

A nyelv legalapvetôbb felfogásunkat tükrözi, amilyen módon beszélünk és amilyen szavakat használunk, az összefüggésben van azzal, ahogyan a valóságra tekintünk.

Az Egység Törvénye transzcendens természete miatt csak egy magasabb szintű tudatosság állapotából érthetô meg teljesen. De a szavak magok, amikor kihajtanak és megérintik szívedet, akkor ez a törvény örökre megváltoztatja az életedet.

Találd meg a szeretetet és a belsô békét a legmagasztosabb igazság mélyén, miszerint mind egy Család vagyunk. Hagyd magad mögött a félelem, irigység és neheztelés terhét, szállj fel a megértés szárnyain, és repülj be az Együttérzés végtelen világába.

Az önfeladás az alázatosság cselekedete, annak elismerése, hogy az élet egy olyan misztérium, aminek a mélységét az elme nem képes belátni.

Hagyjunk fel minden gyôzelemhez, biztonsághoz, vagy egyéb kívánt kimenetelhez való ragaszkodásunkkal. Csak az marad nyugodt és koncentrált, aki el tudja engedni alacsonyabb rendű énjét, annak vágyaival, félelmeivel és ragaszkodásaival.

A természetes világ a változás zenéjére táncol – az évszakok múlására, az égbolt körforgására és az éjszakába forduló nappalokra. Minden dolog saját legjobb idejében történik.

A mindennapi élet a te érési folyamatod. Egy nap valami vagy valaki megtalál majd, és gondoskodik a legyintésrôl.

Élvezd a téli napok csillogó szépségét, a nyár tikkasztó napjait, mert hamarabb mint gondolnád, minden évszak, minden nap, minden pillanat történelemmé válik, és pontosan olyan nem lesz soha többé.

A változás önmagában nem próbatétel, olyan természetesen következik be, mint a napkelte. De legtöbbünk azt szereti, ha a dolgok a megszokott mederben folynak, hogy fenntartson egyfajta irányítást, ezért a változás áldást vagy átkot is jelenthet, vágyainktól függôen.

Az önfeladás magába foglalja, hogy elállunk a saját utunkból, és összhangban élünk egy magasabb akarattal, ami a szív bölcsességeként nyilvánul meg. Ez jóval több, mint a passzív elfogadás.

Az Önfeladás Törvénye tiszteletben tart minden egyes lelket az arra jellemzô isteni egyéniségszikrával együtt. Csak el kell állnod a saját utadból.

Az Önfeladás Törvénye elfogadásra tanít mindennel kapcsolatban, ami az életünkben történik. Ez nem passzív beletörôdést jelent abba, ami nem tetszik, vagy az igazságtalanság figyelmen kívül hagyását, sem hogy áldozattá válsz vagy mások által irányítottá. Az igazi önfeladás aktív, pozitív, öntudatos.

Minden, ami emelkedik, alá fog hullani, és minden, ami lehullik, fel is emelkedik majd. Ez a Körforgás Törvénye.

Nem kell régi szokásainknak irányítani életünket, múltunknak nem kell jövônkké válnia, hogy a változás lendülete végül is nagyobb tudatossághoz, bölcsességhez és békéhez vezethessen bennünket.

Minden dolognak megvan a maga legkedvezôbb és legkevésbé kedvezô idôpontja. Az ajtók megnyílnak és becsukódnak.

Mi, emberek, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelô idôben akarod erôszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell megérintened, és könnyen kinyílik.

Az önfeladás minden kihívást felhasznál, eszközként a spirituális fejlôdésre és a tudatosság kiterjesztésére.

Az élet kihívásokkal és próbákkal szembesít, de ha belesimulsz az életbe, akkor még a nehézségeinek is lesznek örömteli részei.

Az élet nem mindig azt adja, amit szeretnénk, ezért vágyaink ragaszkodáshoz, aggodalomhoz és frusztrációhoz vezetnek. Meg kell tanulni akarni azt, amit kapsz, így életed összhangba fog kerülni az Önfeladás Törvényével.

A valódi szabadság és a szenvedés vége: úgy élni, mintha teljes egészében magad választottad volna azt az érzést, amit éppen érzel, azt az élményt, amit éppen átélsz.

A boldogtalansághoz az elme teremtette „én” kell, történettel, fogalmi identitással.

A helyzetek nem tesznek boldogtalanná. A sok szenvedés és boldogtalanság annak a következménye, hogy minden fejedben fölbukkanó gondolatot igaznak vélsz.

Amikor a jelen pillanatot helyezed figyelmed középpontjába – ahelyett, hogy egy célhoz vezetô folyamat eszközeként használnád azt –, akkor túllépsz az egón, és azon a tudattalan kényszeren, hogy az embereket valamilyen végcél elérésének eszközeként használod.

Amíg életedet az egó irányítja, addig gondolataid, érzelmeid és cselekedeteid zöme vágyból vagy félelembôl fakad. A kapcsolataidban ezért vagy akarsz valamit a másiktól, vagy félsz tôle.

Vedd észre, hogy a virág mennyire a jelenben létezik, mennyire megadja magát az életnek!

Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belsô állapotával.

Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed.

Szükség van idôre: múltra és jelenre. Ha elveszed a boldogtalanságodtól az idôt, mi marad? A jelen pillanat „ilyensége”.

Egyetlen kapcsolat sem virágozhat a tágasság érzése nélkül, amit a csend teremt meg.

Milyen csodálatos túllépni kapcsolataidban az akaráson és a félelmen! A szeretet semmit sem akar, és semmitôl sem fél.

Az ítélkezéssel való felhagyás nem jelenti, hogy nem látnád, mit tesz. Csupán azt jelenti, hogy fölismered: viselkedése a kondicionáltság egy formája, s azt akként látod, s akként fogadod.

Nem te teremtetted a testedet, s nem is tudod kontrollálni annak a funkcióit. Az emberi értelemnél hatalmasabb intelligencia tevékenykedik. Ugyanaz az értelem, ami az egész természetet fenntartja.

Valahányszor bármilyen természetes dologra irányítod a figyelmedet, tehát bármi olyanra, ami emberi beavatkozás nélkül jött létre, kilépsz a fogalmi gondolkodás börtönébôl, és bizonyos mértékig a Léttel való összekapcsolódottság állapotának részesévé válsz, amelyben minden természetes dolog létezik.

Könnyű a bátorságról és szeretetrôl beszélni, de a cselekvés, a megértés és a bölcsesség a gyakorlatból terem.

Túl kell tennünk magunkat minden ürügyön, ami az elhalasztás, a feladat másra hagyása vagy a jó szándék kényelmes karosszékében való ücsörgés mellett szól.

Minden élôlény cselekszik, de a legtöbb ember csak reagál, és csak akkor, ha már a fájdalom vagy a félelem kényszeríti, amikor a kapcsolatok háborúskodássá fajulnak, vagy amikor a testek megbetegszenek a stressztôl.

Csak a félelemmel szembesülve mutathatunk fel bátorságot.

Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsíthatod, ha nyugton maradsz, még akkor is, ha kényszerítô vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.

A tűz energiává alakítja az anyagot, emlékeztetve minket a dolgok elmúlására és átalakulására. Végül mindannyiunkat elemészt az élet lángtalan tüze. És ezért cselekedj bátran, amíg van még rá idôd, amíg van még hozzá tested.

Az elképzelések tettre váltásához energiára, áldozatra, bátorságra és szívre van szükség, mert a cselekvés kockázatot jelent.

Jobb megtenni a lehetô legjobbat, mint nem megtenni, és jó kifogást találni rá.

Senki sem fog élni helyettünk, és csakis saját erôfeszítéseink által válunk egyre erôsebbeké.

Idônként az eltökéltség cselekvést kíván, és a csendben maradás bölcsességére is tanít.

A legjobb, ha a szíved bölcsességére hallgatsz; akkor tudni fogod, mikor maradj nyugton, és mikor ragadd meg az alkalmat.

A természetes világ a változás zenéjére táncol, az évszakok múlására, az égbolt körforgására és az éjszakába forduló nappalokra. Minden dolog saját legjobb idejében történik.

Az emberi létezés, az emberiség mint Egység látomásának kiterjesztésétôl függ.

Amint elkezded a barátaidat és ellenségeidet Egy Létezô szemén keresztül nézni, minden döntésképtelenség és konfliktus feloldódik. Minden seb begyógyul, minden paradoxon megoldódik

Könnyű a bátorságról és szeretetrôl beszélni, de a cselekvés, a megértés és a bölcsesség a gyakorlatból terem.

Túl kell tennünk magunkat minden ürügyön, ami az elhalasztás, a feladat másra hagyása vagy a jó szándék kényelmes karosszékében való ücsörgés mellett szól.

Minden élôlény cselekszik, de a legtöbb ember csak reagál, és csak akkor, ha már a fájdalom vagy a félelem kényszeríti, amikor a kapcsolatok háborúskodássá fajulnak, vagy amikor a testek megbetegszenek a stressztôl.

Csak a félelemmel szembesülve mutathatunk fel bátorságot.

Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsíthatod, ha nyugton maradsz, még akkor is, ha kényszerítô vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.

A tűz energiává alakítja az anyagot, emlékeztetve minket a dolgok elmúlására és átalakulására. Végül mindannyiunkat elemészt az élet lángtalan tüze. És ezért cselekedj bátran, amíg van még rá idôd, amíg van még hozzá tested.

Amint elkezded a barátaidat és ellenségeidet Egy Létezô szemén keresztül nézni, minden döntésképtelenség és konfliktus feloldódik. Minden seb begyógyul, minden paradoxon megoldódik.

Az elképzelések tettre váltásához energiára, áldozatra, bátorságra és szívre van szükség, mert a cselekvés kockázatot jelent.

Jobb megtenni a lehetô legjobbat, mint nem megtenni, és jó kifogást találni rá.

Senki sem fog élni helyettünk, és csakis saját erôfeszítéseink által válunk egyre erôsebbeké.

Idônként az eltökéltség cselekvést kíván, és a csendben maradás bölcsességére is tanít.

A legjobb, ha a szíved bölcsességére hallgatsz; akkor tudni fogod, mikor maradj nyugton, és mikor ragadd meg az alkalmat.

A természetes világ a változás zenéjére táncol, az évszakok múlására, az égbolt körforgására és az éjszakába forduló nappalokra. Minden dolog saját legjobb idejében történik.

Az emberi létezés, az emberiség mint Egység látomásának kiterjesztésétôl függ.