A nyitottság ôszinteséget is jelent, olyan állapotot, amikor az ember összhangba kerül a látható és láthatatlan világgal. Ez az öröm a saját erô érzetén alapszik. Csak az erôs mer nyitni, mert nincs félnivalója.

Az ego örökké kalkulál, fél, szorong, fél szemmel a hasznot lesi, mindenben bajt, mindenkiben ellenséget, árulót szimatol. Idetartoznak a „negatív gondolataink”. Az ego „örömei” szánalmas örömök. Futó diadalok, értéktelen dicséretek, pénzért kapott „érzelmek”. Az igazi öröm: önfeledt öröm!

Hiába vagy társas lény: az öröm forrása benned van! Ezért a valódi örömöt nem lehet kívül hajszolni: szórakozásban, felszínes vidámságban, italban, méltatlan társaságban…, mert az nem valódi öröm.

Örülj az életnek, önfeledten, bölcsen. Légy forrása és inspirálója mások örömének. Örömmel minden sikerülhet.

Ne azt keresd, ami másoktól elválaszt, hanem ami összeköt. Ne csak azt, ami közel van, hanem azt is, ami távoli: nincs lehetetlen.

Félelmeink határtalanok. De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitôl is félünk valójában: a félelem elveszíti hatalmát.

A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet – nem lehet magára hagyni.

A valódi öröm belülrôl jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy bensô nyugtalanságomtól megszabaduljak.

Örömet adni a legnagyobb öröm. De ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, a legnagyobb bajban leszel.

A művészet örömbôl születik és örömöt ad. Amelyik nem ezt teszi, az nem művészet.

A megelégedettség örömét sem kétség, sem bizonytalanság nem zavarja meg. Mintha Isten tenyerén lennél. Tiszta, gyermeki jó érzés – ennek még akkor is varázshatalma van, ha a külsô események nem adnának okot az örömre.

Az álmodozás: határtalan. A képzelet: pontos, és behatárolt. Ezért az álmodozásból nem lesz semmi – de a képzeletnek megvalósító hatalma van.

Csak annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható.

Tudd, hol van felelôsséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit! Találd meg a mértéket!

Ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlátozni! A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülrôl nem sikerük, kívülrôl.

A szívbôl szeretet sugárzik. Nem érzelmes és önzô, hanem megértô és elegendô szeretet. Ennek varázshatalma van. Megértesz másokat, megérted magadat, és fölfedezed, mi a Sors Terve veletek. Amit középpontodból teszel, azon áldás van.

Sorsod alakításának mágikus kulcsa: magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a „kívül” is!

Összhangba kerülhetsz magaddal. Másokkal és a világgal. Gyakran anélkül, hogy bármi különöset csinálnál: lelked sugárzása ugyanis messzire hat: átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külsô harmóniára vágysz, elôször magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.

Aki hazugságban él, a valódi szeretetet nem ismeri. Hogy ez mivel jár, mindannyian jól tudjuk: szorongással, sivársággal, zaklatottsággal, magánnyal és azzal a félelmetes gyanúval, hogy az egész hamarosan ránk zuhan.

A siker a kis dolgokban rejlik. Minden apró lépés elôkészíti a nagyot. Lépésrôl lépésre, fokról fokra haladj. Ne a Napba bámulj: arra figyelj, ami elôtted van, amit éppen élsz. Maradj a földön. Becsüld, ami van. Téglánként rakd a házad.

A vakság elôítéletet jelent.

Aki saját szívébôl látja a világot, nemcsak megismeri és megérti a másik embert – de azt is észreveszi, hogy ô milyen hatást vált ki másokból.

Az ôszinteség azt jelenti, hogy azt mondod, amit gondolsz, és azt csinálod, amit mondasz.

Mindent bensô mágnesed vonz magához – ha másra vágysz, állíts a „mágneseden”. Akiben ez a „bensô mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni – úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét szeretetnek hívjuk.

Láss a „szíveddel”, mint a Kishercegben a Róka. S akkor ítéleted hibátlan lesz.

Hétköznapjaidat úgy éld, mint a magvetô: nem tudod, egy-egy kicsiny magocskából milyen jövô csírázik majd ki.

Van egy pont, amikor már megelégeljük az áldatlan helyzetet. Akkor nem vétkezünk tovább, akkor nem hibázunk többet, akkor szokunk le italról, dohányzásról vagy bármiféle rossz tulajdonságunkról, ha megelégeltük.

Sohasem olyan erôs a vágy a Rendre, mint amikor a Rendetlenség elviselhetetlenné válik.