Sohase add fel a szüntelen csodálkozást a valóban csodálatos fölött, de a kritikát sem a lelkesítô látszatokkal szemben. Az elsô szüntelenül megújító gyógyforrás. A második részegültséget okoz, amelybôl kábult macskajajjal ébredsz.

Annak, aki a nehezebb utat választja, növekszik a felelôssége is, mert lát. Látja, mi a jó és mi a rossz. Akkor is, ha még gyenge ahhoz, hogy mindig a helyeset tegye. E küzdelem mégis olyan lelki izmokat növel benne, amelyek végül kiemelik az anyag útvesztôjébôl.

A bölcs öregsége felemelô példája a szellem anyagon átsütô hatalmának. Ô korától függetlenül mindig a Fény felé halad, és az örök megújulás csodáját szemléli.

A betegség minden ember számára tisztítótűz és zárlatot nyitó kulcs.

A kegyelem állapota nem más, mint a félelem és halál képzete fölé emelkedô szellem bizonyossága az Örökkévalóságról.

Az erôszak nem jó módszer még saját gyengeségeiddel szemben sem.

A Valóság érveit mindig Önvalód Drágaköve árasztja, mert már utat törtél hozzá élményeid és csodáid sorozatán át. Azért veszed észre a legmélyebb sötétségben is a Fényt.

Fénytelen hétköznapok lapályán vesztegelni könnyebb, mint a Szent Hegy csúcsához felmerészkedni.

A tömegember öregségében gyöngeségei plakátjává lesz. Amit az ifjúság elfedett benne, lemeztelenedik, világgá kiáltja anyagba zárult léte reménytelen csôdjét.

A kiválasztottság mindig ösztönzésre cselekszik, gyakran emberi érdeke ellen, és siker helyett a megvilágosodás dicsôségét kívánja elnyerni anélkül, hogy múló anyagi elégtételt hajszolna.

Ebbôl a világból csak a víz, tűz vagy a kereszt próbáján át vezet kiút, ahogy belépni e létformába szintén csak a nedvek, hô és kín ösvényén keresztül lehet. De a születés, betegség és halál próbáihoz mindig társul a kegyelem lehetôsége is, amely a legmélyebb ponton megosztja a szenvedô terheit.

Próbáld megérteni sorsod legzűrösebb egyéniségeinek csillagjelbeszédét, vajon mi váltja ki belôlük azokat az agresszív válaszokat, amelyek csak ellenszenvet támasztanak benned és környezetükben is. Amíg nem fejted meg a lényük felszíne mögül rémülten és sebzetten elôjajduló panaszt, addig nem hajtottad végre fontos megbízatásodat, amely arra kötelezett, hogy üzenetet adj át e lelki nyomorékoknak akár szóval, akár néma gesztussal vagy cselekedettel.

Megismerésed, tiszta szándékod, intuíciód mindig elvezet a leleményes módszerekhez, amelyekkel lefegyverezheted indulataidat, romboló kételyeidet, sértôdött önsajnálatodat vagy névtelen félelmeidet.

Igazi reményt és vigaszt anyagból sohasem meríthetsz.