Az ember erôfeszítése, hogy megértse az életét szabályozó törvényeket, kimeríthetetlennek tűnik, ám ezek a törvények csupán az anyag fátyla mögött tárulkoznak fel. Készen állnak arra, hogy megmutatkozzanak azok számára, akik a kifelé tekintés helyett magukba tekintenek és így kitágítják látásmódjukat.

Minden szimbólum kulcsa is egyben annak az ajtónak, amely az igazságokhoz vezet.

A magasabb tudás keresôjének ki kell fejlesztenie természetének intellektuális oldalát, így erôsítve meg akaratát, hogy képes legyen azokra a síkokra összpontosítani, amelyekre csak szándékában áll.

Emeld szemed mindig a fényre. És idôben a Mesterrel leszel.

Csak szabadság által tud az ember a földrôl a Napba emelkedni.

Lépést nyertél a hosszú úton felfelé, és most birtokod a hegynyi Fény. Minden lépés által mit megteszel, tudd, csak nô ez a hegy, és minden fejlôdéssel kiterjed a cél. Közelíts a végtelen bölcsességhez.

A halál eljön, de csak mint átmeneti folyamat. Az élet önmagában örök, mely a kezdetektôl a befejezésig létezik. A végén a fénynek és az Életnek mindig gyôzedelmeskednie kell a sötétség és a halál felett.

A legfelsôbb tudás kimondhatatlan, mivel a síkokban olyan entitás ez, mely minden szimbólumot és anyagi megnyilatkozást átjár.

Minden anyagi szimbólum megnyilvánulás pusztán az igazság és a törvény kiterjedése, elkezdjük kifejleszteni magunkban azt a képességet, hogy a fátyol mögé hatolunk.

A végsô cél az egyetemes tudattal való teljes egység. Az anyagiban való alapozás az elsô lépés, ezt követi a szellemi elérésének magasabb célja.

Az örökös tűz ereje az Egyetemes Tudat tüze volt.

Válaszd meg magad munkádat, mert minden léleknek dolgoznia kell.

Én, a Halál, jövök, de nem maradok, mert az élet a Mindenségben örök. Egyetlen akadály vagyok csupán a Fény végtelenségében. Ébredj hát, örökkön befelé égô láng, haladj, és hódítsd meg az éj sötétjét.

A halál kívánsága is az, hogy a fény elűzze erejét, mivel ô is a fénybôl ered.
 

A bölcsesség erô, és az erô bölcsesség; egymást kiegészítik.

Ha valaki nagy tudással járul eléd, halld meg szavát és tartsd meg azt, mert a bölcsesség minden.

Ne félemlíts meg senkit, mert a félelem rabság, mely a sötétséghez biztosan hozzáköt téged. Kövesd szíved szavát élteden át. És tégy többet érte, mint amit szükségesnek látsz.

Ne sajnáld az idôt, hogy szívedet kövesd, mert másképp dermedtté válik.

Ha emberek közt vagy, a Szeretet legyen jelen, amely a szív kezdete és vége.

Ne ismételj hivalkodó szót, és ne is hallgass ilyet. Ilyenkor a beszéd egyensúlytalan.

Ne isteníts embert, nehogy lelked a pornál is alább süllyedjen.

Ne légy büszke ember bölcsességedre, beszélj a tudatlannal éppúgy, mint a bölccsel.

Ne hallgass, ha a hamis felhangzik, igazsággal szólj, és a Napfény mindent beterít.

Ha gazdagsághoz jutsz is, kövesd szíved szavát, mert a gazdagság semmit sem ér, ha szíved nehéz.

Kiknek jó a vezérük, a céljukat tudva járnak, de kik fecsérlôk, elvesznek az összevisszaságban.

Ha valaki tanáccsal jön hozzád, hagyd beszélni szabadon, mert lehet, hogy amiért jött, kivitelezhetô. Ha habozik számodra szívét felfedni, csak azért van, mert ítélkezôvé lettél.

A csendnek nagy a hozama, de a beszédfolyam semmit sem ad.

Ha naggyá válsz az emberek között, tudásod és finomságod tiszteljék.

A bolond a tudást butaságnak véli és a hasznos dolgok sértôk neki. A halálban él ô, és tápláléka is az.

Ó ember, hallgass a bölcsesség hangjára. Hallgass a fény hangjára.
A Kozmoszban lefátyolozott titkok töltik ki fényükkel a teret.

Az ki ismeri a tüzet, mely belsejében ég, leszáll az örökös tűzre, és lakozik ott örökkön át.

Az embert csak az tartja meg, ami ellenáll. Ezért a föld tartja az embert; másképp nem létezhetne.

Az ember tűz az éjszakában; soha sem alszik ki a sötétség fátyla alatt, soha sem múlik ki az éjszakában.

A formák, melyeket látásod szélesítésével hoztál létre, pusztán okozatok, melyek okaidat követik.

Csak igyekezet által, a legjobbat adva virágzik új életre csillagod. Annak csillaga, ki tudja mindennek kezdetét, azonnal megszabadul az éjszakától.

A bölcs szíve túlcsordul, de száját csukva tartja.

Ki a rabságból a szabadságra vágyik, elôbb válassza szét az anyagot az anyagtalantól, a tüzet a földtôl; mert tudd meg, ahogy a föld a földre száll alá, éppúgy száll a tűz a tűzre és egyé válik azzal.

A tűz, a belsô tűz, minden erô legerôsebbike, mindent túlszárnyal, és minden földi dolgon áthatol.

Nem minden szem lát ugyanúgy, mert az egyiknek egy tárgy sajátos alakú és színű. A másiknak más.

Hol szűnik meg a név és a forma? Egyedül a tudatban: láthatatlan, egy fényes sugár; végtelen erô.

Az ember testhez kötött csillag, mígnem legvégül megszabadítja küzdelme.

Emlékezz, hogy minden, mi létezik, csupán más formája annak, ami nem létezik.

Minden, minek léte van, más létezésbe megy át; kivétel te sem vagy ez alól.

A bölcsesség úgy közelít az ember gyermekéhez, ahogy ô közelít a bölcsességhez.

Keress bölcsen. Gondolataidat fordítsd befelé. Ne csukd be elméd a Fény virága elôtt.

Növeld lángod fényét, mint a hajnali Nap. Rekeszd ki a sötétséget és élj a világosságban.

A büszke nem bölcs, hanem bolond, mert a büszkeség meggátolja az embert a tanulásban. Büszkeségünkben mindent saját értékünk szerint ítélünk meg.

A félelemnek nincs helye, amikor önvalónkba akarunk jutni. Másban sem szabad félelmet keltenünk, mert a félelem kötelék.

A gazdagság egy cél felé vezetô eszköz, és nem maga a cél. Ha az anyagi szükségletek kielégülést nyernek, a szív magasabb szintekre kell vezéreljen bennünket.

Ismerd fel a törvényt, mert az minden. Ne keresd a kívüle esô utat, mert nem létezik, csak illúzióid csalásában.

Emeld gondolataidat a Fényhez és az Élethez, találd meg a Fényt az életbôl az életbe vezetô úton.

Világos az út annak ki bölcs. Nyisd meg a fény birodalmának kapuját.

Hallgatni arany. A rosszról való beszéd a kreatív erôt rávezeti a mondottakra, életre és valóságra hívja azokat.

A bölcsesség és a hatalom kéz a kézben sétál. Egyik a másik nélkül haszontalan és élettelen, mert a hatalom nem keletkezik csak a bölcsesség következtében, és a bölcsesség a hatalom fejlôdése és használata következtében keletkezik.

Ha szívünkben kedvesség honol, az olyan dolgok, mint amilyen a harmónia, hozzánk szegôdnek. Ha ez nem így van, akkor az embert a rendnélküliség uralja.

Szükséges, hogy legyen vezetônk, míg az ösvényen járunk. Máskülönben fennáll a kísértés, hogy az ember egy könnyebb utat keressen magának.

A szeretet a kezdete és a vége az útnak, mert a szeretetben van az egység.

A magamutogató beszéd jele az egyensúlytalanságnak, ezért káros ilyen módon kifejezni magunkat vagy hallgatni az ilyen beszédet, mivel ilyenkor a legtöbb ember könnyen egyensúlyát veszti.

Csupán a tudás hiánya az, ami megakadályozza az embert abban, hogy a fátyol mögé hatoljon, ahol a bölcsesség várja.

Ne láttasd magad nagynak, mert mindenkinek ugyanaz a hatalma. Az igazi nagyságnak nincs szüksége öndicséretre. Hagyd mások által megnyilvánulni nagyságod, melyet társaidhoz való hozzáállásod határoz meg.

Csak azáltal találjuk meg az ember igazi természetét, ha szívét és felebarátaival való viselkedését megvizsgáljuk.

Ne engedjük egy tudatlan szavait hatni magunkra. Csak a tudatlant képes a tudatlan befolyásolni.

A lélek a tűz, míg a test a földdel azonos. Mindegyik visszatér forrásához. A belsô tűz behatol minden síkba, melyben a Nagy Tűz megnyilvánul, ideértve az anyagi síkot is.

A bajba került egyén megnyugvást talál abban, ha el tudja mondani gondját. Ha habozik, az azt jelenti, hogy az, akihez szólni akar, saját természetével elijeszti.

A tökéletesség az egyetlen cél. Ne elégedjünk meg semmivel, ami nem tökéletes.

Mindenki az elôtte álló emberben saját maga természetének a tükrözôdését látja. Ezért ne vegyük figyelembe azokat a dolgokat, amiket mások mondanak valakirôl.

A csend a haladás kulcsa. Tartsd magadban az erôt a csend által.

Ha birtokunkban van valamilyen tudás, ne tartsuk azt vissza, ha valaki arra komoly szándékkal vágyakozik. Mindenki barát, aki ugyanazért a célért él.

Egy ember elméjének a kisugárzása felfogható. Szavak nem szükségesek.

Az ember egy változó tűz, mely soha nem marad ugyanaz. Így napról napra halad kifelé a sötétségbôl, amíg fölé nem emelkedik.

A bölcsesség csak azokhoz jön el, akik keresik. Neked kell megtenned az elsô lépést, és az úton kell maradj.

Amikor eléred minden bölcsesség fényét, szabad leszel, hogy sugározz az éterben.

Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett. És csak a Rend által lehetsz a Mindenséggel egy.

Az ki követi a bölcsesség útját, az élet virágára nyitott legyen, tágítva tudatát a sötétségbôl a Mindenség terén és idején keresztül.

Vágyakozástól mentesen beszél a csend és legyôzi a szó igáját.

Keresd és ismerd meg bölcsességem kulcsát.

A fény csak ahhoz jön el, ki igyekszik felé. Nehéz az út, mely a bölcsességbe vezet. Nehéz az út, mely a fényhez elvisz. Sok lesz a kô utadon, melyekre rátalálsz, és sok lesz a hegy, melyeken a fényhez ösvényed vezet.

Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán. Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.

Kövesd mindig a bölcsesség szavát. Csak ezáltal tudsz felemelkedni. Az embert sorsa hajtja a mindenség végtelenjének kanyarjaihoz.

Rend és egyensúly törvényei a kozmikusnak. Kövesd ôket és a Mindenséggel egy leszel.

A csendben mélyen idôzz, mígnem minden kívánságod eltűnik.

A tudat a Kozmikussal egyesülve szabad
A Mindenség törvényének rendjével egy.

Ne add lelked a sötét testvéreknek. Emeld szemed állandóan a Fényre.

Az ima valóban egy parancs, és az a célja, hogy harmóniát, illetve kapcsolatot létesítsen a lélek vagy tudat és a kozmikus tudat között.

A lelki szándékok mindig lehetôséget adnak arra a sorsra, melyen keresztül egy lelki cél valóra válhat.

Minden, ami szavakkal kifejezhetô, végsô soron csak egy nagyobb, rejtett igazság része.

Ne higgyünk valamiben csak azért, mert mondják. A hagyományoknak sem, csak azért, mert azok régebbi korokból maradtak ránk. A híreszteléseknek és a bölcsek írásainak sem, csak azért, mert azok bölcsektôl származnak. De higgyünk abban, ha a leírtak vagy elmondottak a saját értelmünkben és saját tudatunkban is megerôsítésre találnak.

Ha az ember egyszer felismerte, hogy egy ok hatásaként, és egy új hatás okaként egy végtelen kozmikus lánc egyetlen szemét alkotja, akkor meg fogja érteni a Tüzes Világ határtalanságát is.

A látható és láthatatlan testek közötti kölcsönhatást kiegészülésként, összhangként kell megérteni.

Az emberiség egyre világosabban fel fogja ismerni, hogy minden test pusztán a benne rejtôzô energiák külsôdleges megjelenési formája.

Minden érzékelhetô tárgynak létezik egy anyagi, illetve egy éteri ellenpárja is. De a fizikai szem csak a valóságnak az egyik oldalát látja, mert az emberi test egyszerű érzékszervei csak a sűrű anyagot érzékelik, és nem tudnak információt adni az éterrôl. Pedig az egyik ugyanannyira valóságos, mint a másik, és kettôjük kölcsönhatása ad lehetôséget a földi tapasztalatszerzésre.

Az emberek azt hiszik,hogy a földön kívüli szférák határvonalai csak a messze távolban találhatók. Bár a láthatatlan síkok határait pontosan senki sem ismeri, tudatunk ezeket nem képes felfogni, mégis tudnunk kell, hogy ezek a határok mérhetetlen közelségben vannak hozzánk.

Az emberiség kozmikus szerepe abban áll, hogy az ember, mint a nagy Egésznek egy apró egysége, magában hordozza a kiteljesedés valamennyi lehetôségét, az ezzel összefüggô felelôsséggel együtt.

A növekedés irányát nem az ismeretlentôl való félelem jelöli meg, hanem a készség az összefüggések felismerésére.

Amint egy ember felismerte a szerepét a kozmoszban, és megértette azt az igazságot, hogy a makrokozmosz és a mikrokozmosz elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással, az élet értelme is tudatossá válik a számára.

Semmit sem lehet adni vagy kapni kölcsönös kiegészülés nélkül. Mert felfelé minden egyre finomabb anyagúvá és finomabb érzésűvé válik, lefelé pedig egyre durvább anyagúvá és érzéketlenebbé.

Minden objektív test mögött van egy szubjektív forma, amely éteri anyagból áll, és az energiákat vezeti.

Az éter anyagaiban ott rejtôzik minden, amibôl a fizikai testek kialakulnak a természet valamennyi birodalmában.