A természettel állandó kapcsolatban élô mitikus, ókori embert nem kellett kibékíteni a halállal. Éppúgy a végtelen élet szerves részének tartotta a létéjszakába való idôszakos alámerülést, ahogy mi este átengedjük testünket az álom kishalálának.

Senki sem kerül a környezetünkbe véletlenül! Lényünk sajátos összetétele idézte meg.

Létünk anyaggá alvadt életálom. Saját álmunkat senki sem álmodja helyettünk.

Vannak hétköznapi csodák. Látszólag elôzmények nélküli felfénylô örökkévalóság-élmények. Ha azonban elemezzük létrejöttüket, rájövünk, sok szenvedés, belátás, a tudat mélyrétegeiben végbemenô folyamatok elôzték meg.

A lényünkben rejtôzô passzív természeti energiák a csodát létünk természetes állapotává tehetik, hiszen e kimeríthetetlen forrásokhoz, Égi áramokhoz jogunk van.

A szeretet, nem birtoklás. Nem szenvedélyesen féltékeny tapadás valakihez vagy valamihez.

A szavak nem meggyôzô érvek ott, ahol átélésekre, tapasztalatokra van szükség.

Minden félelem alapjában halálfélelem. Azonban sok fáradt, törôdött, tehetetlenné vált hívô ember is retteg, nem az elmúlástól, inkább a fájdalomtól, a haldoklás hosszas borzalmaitól. Az álomtalan alvástól senki nem iszonyodik. Amit halálfélelemnek neveznek, legtöbbször inkább életfélelem.

aA szimbólumok nem mások, mint formákhoz kötött mágikus erôk.

A természet ellenében sohasem lehet varázsolni. Csak vele összhangban.

A kegyelem gyökérzete is mélyen a vizek alá nyúlik le, mint a tó felszínén kinyíló vízililiomé.

A nagy szeretet a nagy megismerés leánya.

A nagy megismerés az emberek egyéni útjának tiszteletben tartása, jogaik, függetlenségük, sajátos karakterük és lehetôségeik elismerése. Türelmes beletörôdés abba, hogy az, akit szeretünk, minden féltô tanácsunk ellenére a saját útját járja, még ha az nagy veszélyekbe sodorja is.

Akit szeretsz, azt hagyd menni. Engedd a saját útjára.

Békülj meg önmagaddal és a világgal. Ne mérgezd magadat önsajnáló sérelmek karmaival, sötét, depresszív gondolatokkal.

Léted meg nem szüntethetô folyamatosság. Éjbôl nappalba, nappalból éjbe, elnyugvásba vándorol, mint a napkorong. Életed újra és újra kivirágzik.

A természetben minden meghal és újjászületik. Virágozzék, érjen gyümölccsé benned a megértés. A Látás végtelen harmóniája. Az örök Elixír, amely valamennyi sebedet begyógyítja.

Az ember legrejtélyesebb, legérthetetlenebb rituáléi mind a valóságból nôttek ki.

Az örökkévalóság és fényáradat állandóan körülvesz minket. Ebbôl a halhatatlan értékbôl annyi a miénk, amennyit magunkba engedünk.

A bölcs ember az anyag szüntelenül keletkezô-pusztuló törvényét úgy fogadja el, mint halhatatlan szellemének egy-egy soron következô állomását végtelenbôl végtelenbe tartó vándorútján.

Sohase engedd, hogy mulandó sérelmek, görcsös ragaszkodások, félelmek vagy indulatok özönvize elmossa benned az Utat bensô szentélyedhez, amely felszabadulásod egyedüli Arkánumát jelenti.

A kétely maró savát mosd ki magadból a hűsítô, oldó bizonyossággal, hogy hatalmas erôk ôriznek. Nem vagy védtelen. Mindannak, amit átélsz, értelme, szellemi fejlôdésed szempontjából fontos célja van.

Ahogy meztelen csontvázzá dermedt fák kérge télen megfeszül, felszínét rügyek törik át az új tavasz hívására, virágba borul, majd gyümölcsöt terem. A Te életed ugyane ritmusra lüktet, mert magad is a természet része vagy.

Boldog az az ember, aki úgy éli léte teljességét, hogy sohasem felejtkezik meg a nappal és éj, az újjászületés és meghalás örök váltakozásáról. Egyiket sem tekinti állandónak és rögzíthetônek.

Mivel a csillagok bennünk is keringenek, kapcsolatunk e mágikus eszmeáramhoz olyan mértékben tisztul és erôsödik, ahogyan hidat építünk hozzá gondolataink, képzeteink, meditációink sorozatával.

Légy aktív! Minden pillanatodban élj a halhatatlanság örömében.

Sohase nyugodj bele abba, hogy a külsô, felületi jelenségek elvonják figyelmedet a világmindenség lényedben rejlô valamennyi titkáról.

Kételkedj mindenben, de magában a kételyben is, amely el akarja orozni tôled a lényed legbensô titkához vezetô Ariadné-fonalad.

 Ha felhagysz a zajjal szemben kialakult belsô viszolygásoddal, ha hagyod azt olyannak, lenni, amilyen, akkor ez az elfogadás is eljuttat a lelki béke birodalmába, ami a belsô csend.

A kreativitást és a problémák megoldását a belsô csendben találod meg.

A belsô csend az egyetlen dolog ebben a világban, aminek nincs formája. Valójában az nem is „valami”, nem egy „dolog”, és nem e világból származik.

A belsô csendben levés, a nézés és a figyelés aktiválja a benned lévô, fogalommentes intelligenciát. Hagyd, hogy szavaidat és tetteidet a belsô csend irányítsa!

Minden emberben ott él a tudatosságnak egy olyan dimenziója, ami sokkal mélyebb, mint a gondolat. Ez lényed legmélyebb lényege. Nevezhetjük jelenlétnek, tudatnak. Az ôsi tanítások szerint: ez a benned élô Krisztus, illetve ez Buddha-természeted.

A szeretet, az öröm, a kreatív kiteljesedés és a tartós lelki béke kizárólag a tudatosság kondicionálatlan dimenzióján keresztül jelenhet meg az életedben.

Az emberi elme arra vágyva, hogy tudjon, értsen és irányítson, összekeveri véleményét és nézôpontját az igazsággal. Azt mondja: íme, így van!

Valahányszor mélyen elfogadod a jelen pillanatot olyannak, amilyen – bármilyen formában is mutatkozzék –, nyugodt vagy, lelki békét érzel.

Az a forma, akinek önmagadat hiszed, a tudatosságból keletkezett, s az tartja azt fenn.

A bölcsesség az elcsöndesedés képességébôl fakad. Csak nézz, és csak figyelj!

A legtöbb ember az egész életét saját gondolatainak rácsa mögé zárva éli le. Soha nem lépi túl a szűk elme teremtette éntudatát, amely a múlt által programozott és egyénre szabott.

A bölcsesség nem gondolati produktum.

Minden gondolat úgy tesz, mintha rendkívül fontos lenne. Azt akarja, hogy teljesen magára vonja a figyelmedet.

A valóság egységes egész, amibe minden dolog beleszövôdik, ahol semmi sem létezik önmagában és egyedül. A gondolkodás részekre töri a valóságot.

Ha idézni tudod és magadhoz engeded az Örökkévalóság üzeneteit, nagyszerű élmények várnak rád a jövôben.

Az élmény és a csoda szelíd, türelmes, mint a tiszta Fény. Szólítani kell, helyt adva neki életed legelfoglaltabb perceiben is, akkor megjelenik.

Sok segítséget kaphatsz sorsodban a körülményektôl, barátoktól, tanítóktól, de gondjaidat végül mégis magadnak kell megoldanod.

Életed beavatási sorozatában a próbák mindig a leggyengébb pontodat ingerlik.

A természet megkerülhetetlen törvénye, hogy saját üdvösségedhez nem személyiségeden, hanem a másik emberrel való személytelen unión keresztül vezet az Út.

Aki vissza akarja nyerni saját erôi fölött a hatalmat, annak meg kell ismernie a természeti törvényeket.

Ha el akarsz érni egy célt, akkor az erô önmagában nyugvó biztonságával hívd magadhoz! E mágikus formulával idézd fel, hamis szavak és görcsös akaratosság nélkül.

A csodák mindig halkan zörgetnek az ajtódon, ablakodon.

Aki embernek született, sohasem kerülheti el azokat a próbákat, amelyeket az anyag állít a tôle kölcsönzött, idegekkel átszôtt jelmezekben sínylôdô, részegültségtôl sajgó kiábrándulásba sodródó alattvalói elé.

Akármennyire bizonytalan vagy is, kiutat sem látsz bizonyos helyzetbôl, más nem dönthet helyetted. Ez hasonló volna ahhoz, ha éhségedet, szomjúságodat úgy próbálnád oltani, hogy valaki mást etetnél, itatnál meg ahelyett, hogy magad táplálkoznál. Tiéd a saját életed és feladatod, amelyet senki sem élhet és senki sem végezhet el helyetted.

Nem szabad egyetlen pillanatra sem elfelejtkezned megismerésed varázsigéirôl, kulcsairól, amelyek minden zárlatot kinyitnak elôtted. A lehetetlent is lehetségessé teszik, és sorsod fölé emelnek.

A mágia nem szemfényvesztô blöff, hanem az élet minden pillanatában ható és megnyilvánuló erô.

Gondolkozz önmagadról úgy, mint amilyen igazi Éned tökéletességében vagy. Magadról alkotott fogalmaid alakítják gondolataidat, és amilyenek a gondolataid, olyan vagy te is.

A megfélemlítés, elnyomás árán szerzett állapot erôszakkal meghajlított fiatal fatörzshöz hasonló, amely a ránehezedô nyomás lazulásával rögtön visszacsapódik és veszélyes sérülést okoz leigázójának.

Félelem gyötör? Betegségtôl, szegénységtôl, haláltól rettegsz? A világ urai mind elpusztultak. Színarannyal teli trezorok még senkit sem védtek meg a bánattól és elmúlástól. Te azonban ismered az egyetlen fix pont misztériumát. S ha minden erôdet az Örök Jelen e pontjára összpontosítod, sarkából mozdítod ki vele a halálra ítélt világot.

Gyöngédségre szomjazol? Köss békét a világgal, s a csillagok egyszerre szólni kezdenek hozzád, a fák erôvel töltenek fel, a vizek elixírré változnak, a tűz érlelni, melegíteni kezd, s a megszelídült vadállatok a lábadhoz hevernek.

A karma nem inkvizítor és nem hóhér. Egyszerűen a tettek következményeinek törvénye. Senki sem kínoz oktalanul, fölöslegesen, ahogy a jó orvos is csak a sokszor rejtett kórtól, tévútra vezetô ingerektôl, elfogultságoktól akar megszabadítani akkor is, ha kénytelen közben fájdalmat okozni.

Tudatosítanod kell, hogy mindannak, ami történik veled, értelme van, amely pillanatnyi személyiségeden túlmutat: fontos, transzcendens célja van.

Ha a sors elrekeszt elôtted egy utat, ne keseregj. Ha egy kapu nem nyílik meg kopogtatásodra, ne lázadozz. A tilos úton, a bezárt kapun túl olyan dolgok várakoznak, amelyek veszélyeztetnék fejlôdésed egyetlen igazi célját.

Szavaink, mozdulataink mind önkéntelen rituálék, amelyek erôket indítanak el, különféle hatásokat provokálnak környezetünkbôl, végül visszahatnak ránk.

A panasz, a minden életjelenségre rávetített kedvetlenség, sérelmeink kántálása olyan koldushoz tesz bennünket hasonlóvá, aki sietô, begombolkozott emberekhez szegôdik az utcán, és türelmetlenül odavetett alamizsnákból próbálja összehozni szükségleteit.

Nem kapsz az emberektôl bizalmat és elismerést? Vajon e hűvös sötétség nem abból ered-e, hogy elfelejtettél bensôdben fényt gyújtani? Mert az embertükrök mindig csak azt a világosságot vagy fénytelenséget verik vissza, amelyet te magad vetítesz ki.

Siker és anyagi eredmények után vágyakozol? Ha aratni akarsz, nézz jól utána, vajon vetettél-e?

Alkimista vagy Te is! Tested, lelked, szellemed tégelyben forr, az élet lüktetô hevétôl táplált tűzön. Átalakulásaid, fejlôdésed szakaszai szükségszerű sorrendben követik egymást.

Aki több érzékszervvel észlel, az könnyebben végzi a nehezet is, lázongás nélkül fogadja az elkerülhetetlenül szükségest.

A látszólagos akadályok védelmedet szolgálják. Magasabb Éned állította ôket esendô, anyagi tested elé, nehogy irányt tévessz.

A szolidaritás az emberi együttélés alapja. Senki sem maradhat teljesen önmagába zártan. Élete bizonyos pillanataiban feltétlenül szüksége van megnyilatkozásra és olyan inspirációkra, amelyeket csak egy másfajta, saját egyéniségét kiegészítô lénytôl kaphat. Ezt a szolgálatot azonban egyedül attól kívánja, aki nyújtani tudja.

A „szerencsés” ember állító módban beszél. Olyan célokat tűz ki, amelyeket elérhet, ha megteszi érte a szükséges erôfeszítéseket. S ô tudja, hogy megteszi. Bizakodása nem irreális optimizmus, hanem meggyôzôdés abban, hogy ideáljainak megvalósítása a legnagyobb mértékben tôle függ.